31.fejezet:Behind of scenes-Szingapúri Nagydíj (part1)

Sziasztok!Újra itt.Bocs a késlekedésért,de sok dolgom volt mostanában.A jóhír nem csak az új rész,hanem az,hogy megalakult a testvérblogunk is,amit szintén én írok!


http://sebikevettel.blogspot.com/

Nézzetek be,olvasgassatok és komizzatok kedvetekre!Remélem,elnyeri tetszéseteket.


Másnap a reggeli teendőink után már pakolhattuk is tele bőröndjeinket a dolgainkkal.Előbb kell ugyanis odautaznunk,hogy szokjuk az időeltolódást és időben odaérjünk.Ha holnap utaznánk,lehet csúszna egy kicsit a programunk,vagy nem érnénk oda a megbeszélt időben.
-Macikám,csak valami lenge,nyári jellegű ruhát érdemes hozni.Irtó meleg lesz megint az előrejelzések szerint.-figyelmeztetett.
-Rendben.Legalább könnyebb lesz a bőrönd.
Kiválogattam a ruháimat,és beraktam őket.Kihoztam a fürdőből is a szükséges cuccaimat,amelyek a ruháimhoz társultak.Nem kellett sok idő a pakolásra.A bőröndökkel készen is voltunk.Ebéd után indultunk a reptérre.Betettük a dolgainkat a kocsi hátuljába.Beültünk.Stu ült a volán mögé,és a reptérig meg sem álltunk.Ott a reptér parkolójában hagytuk a kocsinkat,és felmentünk a váróterembe.Rajtunk kívül még csak egypáran voltak ott,mint például Jonathan és Tim.Őket vettem észre elsőként.Lee odajött minket üdvözölni.Viszonoztuk kedvességét.Sorban összegyűlt a csipet-csapat apraja nagyja,leadtuk csomagjainkat,és elfoglalhattuk végre helyünket a gépen.Kényelmes ülésekben ülhettünk,és a kiszolgálásra sem panaszkodhattunk egy percig sem.Az utazás alatt zenét is hallgattam.

http://www.youtube.com/watch?v=wVWazHTunSI

-Mit hallgatsz?-kíváncsiskodott Stu.
Átnyújtottam neki a fülhallgatót.Belehallgatott.
-Na mi van,kemény csaj lettél?-ugratott.
-Bizony :)
A repülés hosszadalmas és fárasztó volt.Aludtam is egy kicsit ezidő alatt.Aztán végre landolt a gépünk,és leszállhattunk.Megkaptuk a csomagjainkat.Már este volt Szingapúrban.Így hát célunk a szálloda volt.Odaérve bejelntkeztünk.A kulcsok átvétele után felmentünk a szobánkba.Mint kiderült,szomszédságunkba Joe és Ed kerültek.A szobában egyenlőre csak leraktuk a bőröndjeinket,ráérünk holnap kipakolni.Inkább mentünk fürödni.Végre jól esett egy kis fürdőzés,egész nap szinte utaztunk.Azt hittem,sosem lesz már vége.Pedig alig vártam,hogy végre megérkezzünk.A fürdőzés után mentünk is az ágyba,ránk fért már,hogy kipihenjük az utazás fáradalmait.Az elalvás a magas hőmérséklet okán nehezebb volt,de megbirkóztam vele.Fáradtságom legyűrt.


Az éjjel ezután gyorsan elrepült.A nap is felkelt,ragyogóan besütve a szobánkba.Szeretek a napsugarak simogatására kelni.Kiszálltam.De mit vegyek fel?Ez örök kérdés,és ki nem állhatom.A döntés mindig nehéz.Megkeresem a narancssárga topomat.Remélem elhoztam.Kutatok a bőröndömben.Még ki sem rakodtam,így még nehezebb megkeresni....De megvan,elhoztam.Felveszem hozzá a farmer rövidnadrágomat.Mire felöltöztem,Stu is ébredezni kezdett.Felült az ágyban,és nyújtózkodott egyet.
-De jó ez a kis napsütés végre.-jegyezte meg.
-Hogy aludtál?-érdeklődtem.
-Nagyon jól.És te?
-Én is.
Ő is felöltözött,majd bement a fürdőszobába,ahonnan felzselézett hajjal és kispray-zve lépett ki.Ma az egész napot együtt tölthetjük,még nincs program.Ebben a gyönyörű városban pedig unalomra semmi esély.
-Lemegyünk reggelizni?-kérdeztem tőle.
-Mehetünk.Már éhes vagyok.
Így kaptuk magunkat,és lementünk a szállodai étterembe.Sokan voltak lent,mindenki akkor kajált.Ezt eltaláltuk.A legforgalmasabb időpontban tartózkodtunk ott.Azért sikerült találnunk egy szabad asztalt,ahol helyet foglaltunk.Mikor végre hozzánk is eljutott a pincér,mindketten a kávét és bundáskenyeret kívántuk.Meg is kaptuk.Reggeli után utunk vissza a szobánkba vezetett.
-A nappali Szingapúrt kevesen ismerik.Egy kis városnézés?-ajánlottam fel,egész napi programot biztosítva.
-Én benne vagyok.-jelezte.
-Mehetünk?
-Persze.
Hirtelen döntés volt,de indultunk is.A szálloda előtt fogott egy taxit,azzal mentünk a belvárosba.Kiszálltunk miután fizettünk.Mindenfelé hatalmas felhőkarcolók sora tolongott,mintha csak óriások lakta területre érkeztünk volna.Trópusi jellegű fák sokasága a városban is.Voltunk fagyizni.Elmentünk a főtérre,ahol egy csodás szökőkúttal találtuk szemben magunkat.Egy oroszlánfejű halként tudnám legjobban jellemezni formáját.

Hihetetlen,hogy az országot csak egy sziget választja el Malajziától,ahol pedig szintén rendeznek évente Forma-1-es futamot.Kicsi a világ!

Estig elvoltunk a városban,mikor is tudjuk,olyan változásokon esik át a környék,akárcsak a Szépség és Szörnyetegben,mikor herceggé válik a szörny.Igaz,a nappali Szingapúr is nagyon szép,de az éjszakaihoz semmi sem hasonlítható.

Jól mutatja ezt a következő kép is:

Visszamentünk a szállodai szobánkba.Egy fárasztó napot tudhattunk magunk mögött,de jól éreztük magunkat.

30.fejezet:Békülés

Nézzétek meg az újításokat is!Ismét szavazhattok,kíváncsi vagyok a véleményetekre!



/Stu/
Miután hazavittem a barátomat,hirtelen gondolatom hatására egy idegen nyelvű ajándékokat is forgalmazó ajándéküzlethez hajtottam kocsimmal.Bementem,és körülnéztem.Rengeteg választék volt,de én valami különlegeset,a barátnőmhöz illőt szerettem volna találni.Odamentem az elárusítóhoz.
-Legyen szíves,merre vannak a magyar felirattal ellátott dolgok?
-Arra uram.-mutatott a bal oldali hátsó polcokra.
-Köszönöm.
Odasétáltam hát.Sajnáltam,de a Csabiéknél eltöltött napra kellett visszagondolnom,a bűvös szót keresve emlékeimben.Áhh,meg is van.Szememmel azt a feliratot kerestem,és pár perc leforgása alatt meg is találtam egy rózsaszín,pihe-puha,szív alakú párnán.Igen,ez az,ami úgy tényleg illik hozzá!Ennek talán örülni fog.Ha meg nem,hát így jártam.Levettem,és mentem fizetni.Utána visszaültem a kocsiba,és mentem is haza.Fogalmam sincs,mi lesz,ha hazaérek.Még egyszer sem vesztünk össze,nem tudom mire számítsak.Hazaértem.Bevittem az ajándékot és az edzőcuccomat.Utóbbit beraktam táskástól a szekrénybe,ajándékát pedig magamnál rejtegettem,mikor mentem zuhanyozni.Edzés után mindig első dolgom.

/Rebeka/
Csobog a víz.Akkor már biztos megjött.Remélem,már megnyugodott.Kicsit igazságtalan volt velem,és ezt tisztáznunk kellene.
Közben már készítem a vacsorát.Nem sokára végzett is,és felöltözött.Odajött,és megállt a konyhaajtóban.Bűntudata van,érzem.Engem néz.
-Inkább menj,és rakd össze az újságaidat!-utasítottam.
Én nem raktam össze,ahogy hozzám vágta és leestek,úgy ott hevertek a földön.Ment is,és visszarakta őket a helyükre.Aztán visszajött a konyhába.Épp a zöldséget szeleteltem.Mögém lépett,és hátulról édesen átölelt.Az illata...leírhatatlan..imádom.Valamit rejteget magánál,nem tudom mi lehet az.Fejét a vállamra hajtotta.
-Ne haragudj rám,kérlek!..Én nem úgy akartam.Nem akartalak megbántani.
-Rendben.
-Megbocsátasz?
-Persze,hogy meg.-fordultam felé.
Előhúzott a háta mögül egy szív alakú,szőrös kis rózsaszín párnát,és átnyújtotta.
-Ezt neked hoztam,mert ... Szeretlek.-mondta az utolsó szót az anyanyelvemen.
Erre végképp nem számítottam.Meg is lepődtem.Mindig levesz a lábamról.
-Ezt meg hol tanultad?-csodálkoztam.
-Mikor Magyarországon voltunk.Megtanultam.-mosolygott rám.
Újra ölelő karjaiban érezni magam csodás volt.Mióta összevesztünk,minden perc egy évnek tűnt.Közelebb húzott magához,és ajkunk csókban forrt össze.Hiányzott a csókja,mely minden más dolgot feledtet velem.A világon akkor senki más nem létezik rajtunk kívül.

/Stu/
Forró ajkai minden külön töltött percért ezerszer kárpótolnak.Annyira szeretem őt.Édes a békülés.
-Nagyon szeretlek.-öleltem át.
-Én is téged.-bújt hozzám.
Aztán folytatta a vacsora készítését.Farkas éhes lettem,mire elkészült.Megvacsoráztunk.Este felé járt már az idő,így miután párnáját betette az ágyára,mentünk fürödni.Egy kellemes,forró fürdőt vettünk,aztán az ágyunkban pihentünk.


/Rebeka/
-Megyünk ketten Szingapúrba?-ajánlotta fel.
-Persze.Egyik kedvenc pályám.-mosolyodtam el.
-Akkor megbeszéltük.Holnapután indulnunk is kell.
-Hát bizony.Már várom.
Megbeszéltük a részleteket az utazással kapcsolatban,aztán elaludtunk.

29.fejezet:Az első veszekedés?

Sziasztok Drága Olvasóim!Jó hírem is van.A blog új hivatalos dalt kapott,ezentúl Csabi számai közül a Menedék és a Szerelem vándora is a blogom hivatalos dala.(És megvan az 1800-as nézettség :) )

Vastag Csaba - A Szerelem Vándora

Én nem akarok senki lenni ,
ha nem vagy itt .
Így elfogyok , ahogy a láng .
Én nem tudok Valaki lenni ,
ha nem vagy itt .
Egy út kéne még Hozzád .

Így kitagad az ágy , és fáj az ébrenlét ,
És sivatag a Föld ,
ha körben járok én .
És kinevet az idő , és minden perc egy év .
De valahol a Remény , azt súgja :
Látlak még !

Refr.:

Hát megyek a Vénusz fénye után ,
és megyek a Tévedéseim országútján ,
Mentség nincs rá , érj Hozzám !
A Szerelem Vándora lettem már ,
Ki soha nem ér oda , aki Rossz Bolygón jár .
És csak Téged vár .
Érj Hozzám !
Érj Hozzám ! óó ...

Én nem tudok Sehogy lenni ,
Ha nem vagy Itt .
Egy út van Talán , Hozzád .
És csikorog a Szó , mit az Éjnek mormolnék ,
És Menetel a test , csak a lélek táncol még ,
És bekerít a Sötét , és fénylő szikrát szór ,
Az akarat , ami hajt , mert Minden Rólad szól !

Refr. :

Hát megyek a Vénusz fénye után ,
és megyek a Tévedéseim országútján ,
Mentség nincs rá , érj Hozzám !
A Szerelem Vándora lettem már ,
Ki soha nem ér oda , aki Rossz Bolygón jár .
És csak Téged vár .
Érj Hozzám !
Érj Hozzám ! óó ...

Ne rejtőzz el , ha érkeznék ,
Ne engedj el , ha indulnék .

Hát megyek a Vénusz fénye után ,
és megyek a Tévedéseim országútján ,
Mentség nincs rá , érj Hozzám !
A Szerelem Vándora lettem már ,
Ki soha nem ér oda , aki Rossz Bolygón jár .
És csak Téged vár .
Érj Hozzám !
Érj Hozzám ! óó ...
Érj Hozzám ! óó ...
Érj Hozzám ! óó ...

http://www.youtube.com/watch?v=qNFFrlCuMp4&feature=related

______________________________________________________


Az alvás össze is jött,jót aludtam,kipihenve fáradtságom.Újult erővel és energiával vágtam neki a napnak.Felkeltem,és a szobánkba rendeltem a reggelinket.Ő is felébredt.Megreggeliztünk...Hát igen,ekkor még hajlandó volt velem reggelizni.


Összeszedtük a cuccainkat:ruháinkat és személyes tárgyainkat.Előbb említett dolgainkat visszapakoltuk a bőröndjeinkbe.Délután indult a gépünk.Időben elkészültünk.
Mintha kicsit más lenne ma velem.Egyre csak távolodik tőlem,kezd nem tetszetős lenni a dolog.Mikor kimentünk a reptérre,csak a saját bőröndjeit cipelte,nem is segített.Pedig az enyémek sem voltak könnyűk,és ő a férfi.Síri csend honolt kettőnk között,míg a gépre vártunk.Aztán végre megjött,leszálltak az előző utasok.Túladtunk a csomagjainkon,és mentünk felszállni.Egymás mellett ültünk a gépen,de mintha nem is így lett volna.Azt hiszem egy kicsit fagy a hangulat.Ideje lenne felolvasztanom.Keze kinyújtva pihent lábán,az én kezemet gyengéden az övére helyeztem.Éreztem az automatikus reakcióin,hogy saját magával is belső veszekedést folytat.Erre jó,hogy konyítok valamit  az emberismerethez is.Egy-egy pillantás,sóhaj,nézés,mozdulat meglepően sokat árul el az adott emberről.Felváltva nézett több helyre érintésem hatására.Ébresztett benne érzéseket,melyeket további,de más irányú érzésekkel próbál elnyomni magában.Mintha filózna mi legyen.Elhúzza-e a kezét vagy sem.


/Stu/
Vannak rossz és jó érzéseim is,melyek egyvelege kavarog most bennem,összezavarva az eszemet.Hol így gondolom,hol úgy.Kezd egyre inkább a rossz eluralkodni a jó felett.Haragszom,a féltékenység esz még mindig belülről.Lelkem kétségbeesetten kiált segítségért,...de ki segítene.Nem tudom igaz-e,amit gondolok,..már azt sem tudom,igaz-e,amit láttam.Lényeg,hogy láttam.Hülye nem vagyok,és képzelődni sem szoktam.És nem tetszett,amit láttam.Csak én érinthetem meg úgy,csak én puszilgathatom,csak én simogathatom.Az én barátnőm,én kedvesem...nem illik a képbe,hogy más is ezt tegye vele..azt,amit nekem kéne.Ez az én feladatom,az én érzéseim diktálnak ilyesféle ösztönöket testemnek.
Ő meg úgy tesz,mintha mi sem történt volna.Játszik velem?Ennyire vaknak néz?Hát ne tegye.


/Rebeka/
Vége az utazásnak.Újra itthon.Elvégre én itt is itthon vagyok.Már sötét honol a városban.A csomagjaink visszaszerzése után a reptér parkolójában hagyott autónkhoz mentünk.Beraktuk a csomagokat,és indultunk is haza,a házunkba.Stu vezetett.Frusztrált,valami zavarja,ez biztos...Már egész biztos.Sajnálatos,hogy este van,így holnapra halasztom az elbeszélgetésünket.Mert igenis ezt meg kell beszélnünk.Látványosan érezteti,hogy miattam ilyen...Miért is titkolná?De ez így nem mehet örökké.Holnap lesz a napja,hogy utánajárok e dolognak.De ha miattam,azt is miért?Igazán nem tettem olyat,amivel okot adnék arra,hogy haragudjon rám.De tényleg.Én csak otthon voltam,jól éreztem magam.Csabi az én családom,ez így van és így lesz mindig.Nem tettem semmit se,rá sem néztem más férfira,nem bántottam meg őt.Most is törődtem vele,ahogy teszem azt mindig.
Felesleges magam ostorozni emiatt,holnap kiderül minden úgyis.Megérkeztünk a házunkhoz.Bevittük a bőröndjeinket.Leraktuk a hálóban.Stu ment is a fürdőbe,és csak annyit bökött oda:
-Megyek fürdeni!
Úgy éreztem,az üzenete:"Ne gyere velem,egyedül akarok lenni.Csak hagyj békén!"
Hát jó.Ha így akarja.Nem tetszik,hogy ilyen bunkó,ezt meg kell,hogy jegyezzem.


Ő utána én is megfürödtem.Mire visszamentem a szobába,már az ágyában feküdt,félig aludt.




Másnap:
Reggel felkeltem.Felöltöztem,megfésülködtem.A tegnapi nap eseményei jártak fejemben.Igen,tényleg beszélnem kell vele.Kimentem és behoztam a postaládából a reklámpapírokat.A nappaliba raktam az asztalra.
Éhes vagyok,megyek is,csinálok valami reggelit.Hallom,már felkelt.Talán a fürdő ajtaja csukódhatott.Mire kész lett a reggeli,a nappaliban tévézett.Leültem az asztalhoz enni.
-Nem jössz reggelizni?-kiáltottam neki.
-Nem.-válaszolt közömbösen.
Hát jó,bunkózz csak.Ettem,aztán elmosogattam.Bementem hozzá a nappaliba.
-Mostmár elmondod,mi a bajod?-léptem mellé.
Rám nézett.
-Még komolyan kérded?
-Igen,már napok óta bunkózol velem,haragszol.Nekem meg fogalmam sincs,mi bajod,mert én nem csináltam semmit.
-Nem csináltál semmit?Akkor mégis mi volt az,amit a drága Csabikáddal műveltetek nála?-kérdezte gúnyosan.
-Mégis mi lett volna,nem is csináltunk semmit.-fejeztem ki nem értésemet továbbra is,miközben leültem a kanapéra.
-Ne nézz hülyének, jó?!Jobban teszed.Ott fogdoztátok egymást,meg pusziszkodtatok.Jó,hogy nem smárolt le.Bár nem tudom, mi történt,mikor kettesben voltatok a szobában.Vajon miért kellett félrevonulni?-fakadt ki.
-Csak bevitte az ajándékát.-mondtam megilletődve.
Nem értem,miért mond nekem ilyeneket.
-Ja,persze!-gúnyolódott.
-De most mi a bajod,hisz nem történt semmi sem.
-Engem ne használj!Ha ő kell,menj hozzá!
-Miről beszélsz?
-Mondom,ha kell,menj őhozzá.De engem nem fogsz megcsalni,mert még ezt is el tudom képzelni kettőtökről!!-kiabált velem.
-De nem arról van szó,amit te gondolsz.-mentegetőztem.-És ne merd bántani az apukámat,mert velem gyűlik meg a bajod!-dühödtem fel én is.
Őt soha senki nem bánthatja,még szavakkal sem.
-Na ne mondd!Ugrott fel és nézett végig rajtam.-a megvetés áradt tekintetéből.-Nem félek tőled,csak egy lány vagy!
-Akkor sem tehetsz azt,amit akarsz!Nehogy azt hidd,hogy valaha is hagyni fogom,hogy így gondolkozz róla!
-Nem érdekelsz!-kapta fel még jobban a vizet.
Az asztalon heverő reklámpapírokhoz és újságokhoz lépett hirtelen,és hozzám vágta mindet.Megilletődtem,erre nem számítottam.Aztán szó nélkül elrohant,kiviharzott az ajtón,és én már csak az autó kerekeinek csikorgását hallottam,ahogy gázt adott.Egyértelmű,hogy amilyen gyorsan csak tudott,lelépett.
Ez fáj,nem értem,mi ütött belé.Teljesen rosszul ítéli meg a helyzetet.Nem igaz semmi sem abból,amit mondott,jól tudom.Hogy gondolhat ilyeneket rólam?Ezek szerint valójában még mindig nem ismer,és olyannak tart,mint a többi átlagos nő.Többek között ez,és az fáj a legjobban,hogy ez történt.Én csak beszélni akartam vele,nem veszekedni.Nagyon megbántott viszont,és ő kezdte a kiabálást.Még mindig fülemben csengenek sértő szavai.Csak ültem a kanapén,és néztem magam elé.Gondolkodtam,mi miért történt így.Hiszen így múlik el a világa dicsősége is.Egyszer fent,másszor lent.Volt egy boldog időszakom,de talán ez most véget ér.Jön az érem másik oldala,csakhogy megint emlékeztessenek arra,milyen a fájdalom érzése.A lelke mélyén minden férfi egyforma.A végén ígyis-úgyis a lelkedbe tipornak,ez már mindig így lesz.De megígértem,hogy egy könnycseppet sem érdemel meg egy férfi sem,ezt most is betarom.Nem fogok miatta sírni,akárhogy is bántott meg.


/Stu/
Majd szét robbanok az idegességtől.Csak vezetek,céltalanul.Nem tudom hová.Ez nekem is fáj.Nem így akartam.Nem akartam megbántani,de ő is megbántott.Nagyon feldühített.
Inkább elmegyek Domenic-hez,szükségem van arra,hogy levezessem a feszültséget,és végre valaki megértsen.Elmentem hozzá.
-Jössz velem edzeni?-kérdeztem.
-Mehetek,rám is rám férne már.
Hozta az edzőcuccait,beültünk a kocsiba.
-Valami baj van?Kevésszer vagy ilyen.
-Összevesztem a barátnőmmel.-mondtam komolyan.
-Hú..Gond van?
-Nem tudom.Lehet megcsal,lehet nem.De van egy pasi,akivel igencsak furán viselkednek.Magam sem tudom már.
-Hülyéskedsz?Ez a csaj?
-Igen,ő.
-Ne is haragudj,de nem tartom olyannak.Nem úgy ismertem meg.Komolyan ilyen lenne?-hihetetlenkedett.
-Nem tudom.De összevesztünk.
Megérkeztünk az edzőterembe.Átöltöztünk,és bementünk a terembe.Jól esett levezetni a felesleges feszültségemet és dühömet.Közben még mindig tárgyaltunk.
-Szóval onnan ered az egész,hogy van egy barátja,akivel nagyon szoros kapcsolatot ápolnak.Én meg féltékenykedni kezdtem.De puszilgatták,meg ölelgették egymást.Ez nekem nem tetszett,és ezen borultam ki.-magyaráztam el Domenicnek röviden a történteket.
-És durva veszekedés volt?-kérdezte.
-Hát..Lekiabáltam,mire csak mentegetőzött.Aztán hozzávágtam az újságokat,amire nem is vagyok büszke.Csak ezt hozta ki belőlem ez a szituáció.
-Figyelj...szerintem nem kell nagy ügyet csinálni belőle.Te féltékeny lettél,és valamennyi okod volt is rá.Mindketten megbántottátok egymást.Mostmár csak egy a kérdés:Szereted?-szögezte nekem.
-...-lesütöttem a szemem.-Szeretem,még mindig szeretem,ez nem kérdés.Jobban,mint bárkit.-vallottam be.
-Na látod!És ő is szeret téged,ez biztos.Épp ezért békülj ki vele.Még korántsem késő.Igyekezz!-ösztönzött.
Visszamentünk az öltözőbe.Átöltöztünk,majd hazavittem Domenicet.

28.fejezet:Drága Csabikám

Drága olvasóim és látogatóim!Ma egy csodás hír fogadott a blogomba belépve,ugyanis már átléptük az 1700-as számot a látogatóknál!Nagyon Köszönöm Nektek!A statisztikák alapján csak az elmúlt hónapban 827-en látogattak el ide!Nagy öröm ez számomra!


Megemlíteném továbbá azt is,hogy ezt a részt külön Csabi és egyik legjobb barátnőm,Göböly Diána tiszteletére írtam!Ez külön Diánának is szól!Ő az, aki mindig kiállt mellettem.Benne egy csodálatos barátra leltem!Ezúton is Köszönöm!


Most egy újabb kedvenc részem következik!Remélem tetszeni fog nektek!

                                 Imádlak!

.................................................................................................................................................................

A reggel igencsak hamar elrepült.Észre sem vettük,máris délután felé járt az óramutató.
-Kész vagy?-kiáltottam Stu-nak.
-Igen,mehetünk.-lépett mellém.
Kezembe vettem a neki szánt ajándékot is.A cipő és kabát felvétele után mentünk is.Siettem,hogy minél több időt tölthessek az egyetlenemmel és véletlenül se kelljen megváratnom Őt.A parkolóba érve a kocsinkhoz mentünk.Beültünk,és mentünk is.Nem is kellett sokáig vezetnem,Csabi háza nem messze volt a szállónktól.Leparkoltam a ház előtt.Kiszálltunk,kivettem az ajándékot a hátsó ülésről,és becsengettünk.Pár másodperc múlva Csabi nyitott ajtót,hatalmas mosollyal az arcán.Ahogy megláttuk a másikat,egymás nyakába ugrottunk.El sem akartuk engedni egymást,de muszáj volt.
-Sziaaaa!-üdvözölt.
Még mindig az ajtóban álltunk.
-Gyertek csak be!-tessékelt be minket.
-Gyere csak be!-fordítottam Stu-nak.
-Ő a kedvesem,Stuart Jones!-mutattam be Csabinak magyarul.-Stu,ő itt pedig Csabi!-folytattam Stu-nak angolul.
-Diána,gyere gyorsan!Megjöttek!-kiáltott Csabi.-Egyébként üdvözöllek!-nyújtott kezet Stu-nak.
Ezt a gesztust ő is értette,így kezet fogtak.Diána jött ki a konyhából.Ő Csabi felesége és egyben az egyik legjobb barátnőm.Tini korunk óta ismerjük egymást.Én nem felejtettem el azokat az időket sem,mikor még együtt drukkoltunk a TV előtt Csabinak,mint az X-faktor hivatalos sztárjának.
-Sziaa!-jött oda üdvözölni.
-Szia!De rég találkoztunk!-viszonoztam kedvességét.
Őt is bemutattam Stu-nak.Aztán átadtam Csabinak az ajándékát!
-Ezt neked hoztam!-nyújtottam át neki.
-Ó,de aranyos!Nagyon Köszönöm!Bővült a gyűjteményem!-mosolygott.
-Üljetek csak le!-mutatott Diána a kanapéra,mely a nappalijukban terült el.
-Gyere,leülünk!-szóltam Stu-nak.
-Kértek kávét?-ajánlotta fel Diána magyarul és angolul is.
-Én kérek.-szólaltam fel.
-Én is.-csatlakozott Stu.
-Rendben,akkor megyek és főzök nektek.
Úgy látszik,most ő is kamatoztathatja a sulis éveink alatt tanult angol tudományunkat.Nem sokára vissza is tért a kávés csészékkel a kezében,és leült körünkbe.
-Még hozok édességet,meg harapnivalót!-jutott eszébe,és tűnt el újra a konyhában.
Meg is hozta ezeket,és visszaült a helyére.
-Egyébként ő tud angolul?-kérdezte tőlem Stu.
-Igen,még a suliban tanultunk angolt.
-Azért valami megmaradt.-szólalt meg az érintett is.
-Értem.Legalább veled is beszélhetek-lélegzett fel Stu.
-Jössz?Elteszem az ajándékot.-szólt nekem Csabi.
-Persze.-álltunk fel egyszerre.-Egy pillanat,és jövök.-mondtam Stu-nak.


Csabi átkísért egy másik szobába.Itt gyűjtögeti a rajongói ajéndékait,és mindent,amivel neki kedveskedtek valaha.
-Nézd,ez a sarok csak a tiéd.-mutatott az egyik kisebb szekrényre.-Itt csak a te ajándékaidat gyűjtöm.
-De jó!Tényleg mindent elteszel,amit kapsz?-csodálkoztam.
-Igen.
Megnéztem,és tényleg ott volt minden,amit tőlem is kapott.Megtartotta őket,és őrzi a mai napig.Közéjük tette a kismajmot is.Megnéztem pár dolgot a többi ajánlatból ,aztán visszamentünk a nappaliba,ahol Stu és Diána beszélgettek javában.Láttam,megtalálták a közös hangot,és Stu jól érzi magát.
A nappali falán megláttam egy olyan dolgot,amire végképp nem számítottam.Még régen,mi lelkes rajongók összefogtunk,és egyik barátnőnk csinált egy képet,mely a rajongók képeiből tevődik össze.Közelről sok kicsi kép,messziről pedig Csabi körvonalai rajzolódnak ki.Mi Mozaiknak neveztük el.

Ott volt kirakva a nappali falán,ahogy annak idején megígérte nekünk.
-Ez tényleg megvan még?-csodálkoztam és léptem a kép elé.
-Hát láthatod.
Megkerestem magam rajta,és a barátnőimet is megleltem a kis képek között.Nagyon örültem.
-Még mindig emlékszem,hogy március 23.-án kaptad meg,aznap volt a Gengszterek éjszakája koncert MÁZS-zsal és Hujber Ferivel.
-Igen,tényleg akkor volt.-emlékezett vissza.-Nagy meglepetés volt ez nekem,nem hittem volna,hogy valaha is készítetek nekem ilyet.
-Elvégre szeretünk és megérdemled.
-Erre még én is emlékszem.-szólalt fel Diána.-Én is részt vettem benne.
Csabi fogta a kezemet.E "kapcsolat" láttán Stu szemei kissé elkerekedtek.
Visszaültünk hozzájuk a kanapéra.Beszélgettünk,mint a régi jó barátok.Közben én a dolgok nagyját igyekeztem fordítani Stu-nak.
-Emlékszel,mikor készült a Mozaik?Hogy oda voltunk,istenem!-emlékeztem vissza a régi szép időkre.-Személy szerint alig vártam,hogy a kezébe kerüljön.
-Én szintúgy.-csatlakozott Dia.
Jól elvoltunk felidézve a közös emlékeket,a régi időket.


/Stu/
Végre elengedhetné a barátnőmet.Folyton fogdossa.Nem tudom,Csabi felesége ehhez mit szól,de nekem személy szerint nem tetszik a szitu.Első pasi,akitől úgy érzem,igazán óvnom kell a kedvesemet.Bármikor elvenné tőlem,csak egy csettintésébe kerülne.Ez aggasztó.Nem azért szereztem meg őt,hogy most itt üljek,és egyen a féltékenység szörnye.Kétségkívül az egyik legorsszabb érzés a világon.
De félre a rossz érzésekkel.Megpróbálok egy kicsit beépülni,és jól érezni magam a körükben.Talán sikerül egy kicsit.


/Rebeka/
Kezd késő lenni,már majdnem 10 óra.Azt hiszem mennünk kéne,bármennyire is nem akarok,és itt tartanak az érzéseim.
-Megyünk,szivem?-gondoltunk ismét egyre Stu-val.
-Muszáj lesz.-válaszoltam.
-De kár!-nézett rám Csab. (szándékosan lehagyva az i-t,ez ránk utal :P :D )
Az ajtóban búcsúzkodtunk.
-Remélem,hamarosan újra találkoztunk.-hangzott Dia végszava.
-Csatlakozom.-szólt Csabi.
Kiléptünk az ajtón.Mentünk a kocsinkhoz.Még integettem nekik,aztán követve Stu-t én is beültem az autóba.


Visszaértünka  szállodai szobánkra.Jaj,nagyon elfáradtam.Egész nap két nyelven beszélni felváltva egy kicsit megkavaró élmény.És lefárasztottuk egymást.Együtt tölteni a nap meghatározó részét viszont igencsak felemelő érzésnek bizonyult számomra.
Stu ment is a zuhany alá,meg sem várt,meg sem kérdezett,semmi.Hát jól van,biztos ő is kifáradt.Egész nap egy számára idegen nyelvet hallgatni...meg lehet érteni.


/Stu/
Inkább lehűtöm magam.Rám fér e nap után.Sok  érzés kavarog bennem..vegyes érzések.Egy kis jó,egy kis rossz.Utóbbi témát megpróbálom jegelni,nem törődni vele.A hülye agyszüleményeim mindig csak rossz végeredményhez vezetnek....De mégiscsak azért nem alaptalanok ezek az érzéseim.A látottak alapján igenis van okom kételkedni egy s más dologban.


/Rebeka/
Miután végzett Stu,én foglaltam el a fürdőt.Kicsit mintha furának tűnne,de lehet,csak a fáradtság okozza nálam a meglátást.Majd kiderül.Most fürcsi,aztán pihenés.Rám fér e nap után,melyre szintén emlékezni fogok még sokáig.Néha szívesen visszautaznék az időben,egy-egy pillanatot újra átélni csodás lenne.De pont azért kivételesek és különlegesek azok a pillanatok,mert egyszeriek és megismételhetetlenek.
Zuhanyzás után,mikor újra a szobába mentem,meglepetten láttam,hogy Stu tőlem kifordulva fekszik az ágyában.Lehet nem jelent semmit,csak úgy kényelmes neki,de valahogy mást súgnak az érzéseim.Erőlteti,hogy elaludjon,mielőtt szólnék hozzá,látszik.De mi a baja?Nem tudom.Megpróbálok nem hülyeségeket feltételezni.
Befeküdtem az ágyamba.A gondolkodás helyett inkább most aludnék egyet.

27.fejezet:A koncert

Örülnék,ha végre a többiek is hozzászólnának a történésekhez :P .Dóri,tőled meg nagy szívvel várom a véleményedet!És mindenek előtt jobbulást! :D

Az éjjel során egy csodaszépet álmodtam.Furcsa rózsaszín ködfátyol környezetében találtam magam.Egyszercsak megpillantottam Csabit.Hatalmas mosoly derült arcomra.
-Hiányzol!-hallatszott visszhangzó hangján.
Láttam a kék szemeit,ahogy rám néz.
Mire reagáltam volna bármit is,sajnos véget ért az álmom.El akartam neki mondani,hogy ő is mennyire hiányzik nekem.De semmi sincs veszve,élőben még megtehetem.Felültem az ágyban.Kellemes érzés öntött el.Mellettem az ágyban Stu még mély alvása közepette szuszogott.De édes :D.Felöltöztem,majd bementem a fürdőbe. Megfésülködtem és megcsináltam a hajamat.Enyhe sminket alkalmaztam,ahogy az tőlem megszokott.Aztán mentem és szóltam,hogy hozzák fel a reggelinket.Nem sokára jött is vele a pincér.Megkapta a borravalóját és lelépett.Halkan tevékenykedtem,nehogy felkeltsem Stu-t.Mikor bementem a hálószobába a fülbevalómért,már kezdett egy picit ébredezniMozgolódott.Kezét átnyújtotta az ágyon az én felemre,de rájött,hogy én már felkeltem.Kinyitotta a szemét,és rám nézett,de valójában még félig aludt.Odaültem hozzá az ágy szélére.Megsimogattam az arcát.A kezét rátette az enyémre.A hátára feküdt,már ébren volt.
-Jó reggelt,édesem!-szóltam.
-Neked is.Mióta vagy fent?-kérdezte álmos hangján.
-Nem olyan rég keltem.Már meghozták a reggelit is.
-Jó.
Ezután az ágy szélére ült,még igencsak álmosnak tűnt.A szemeit dörzsölte.
-Én megyek,megeszem a reggelimet.Jössz?-kérdeztem.
-Aha,mindjárt.
Mentünk is reggelizni.Miuán a pincér elvitte a tányérokat,összeraktam az ágyunkat.Ezalatt Stu felöltözött.
-Bejössz a városba?Még el kell intéznem valamit.-szóltam.
-Aha.
-Csak Csabinak akarok ajándékot venni.
-Rendben.Mehetünk.
Elhagytuk a szobánkat,bezártuk az ajtaját.Lelifteztünk a földszintre,ahonnan a parkolóba mentünk.Beültünk a kocsiba.Elmentünk a plázába.Ha bármit venni akarunk,ott biztos megtaláljuk.Leparkoltam,és bementünk.Sétálgattunk és nézelődtünk.A folyosón egyszercsak megálltam,mert a kirakatban megláttam egy nagyon cuki ajándékot.Egy plüssmajom szívvel a kezében.
-Nézd,de aranyos!-fordultam Stu-hoz.
Elmosolyodott.Bementem és megvettem.Aztán mentünk is vissza a szállóba,még el is kell készülődnünk.Számomra nagy esemény ez,mindennek tökéletesnek kell lennie.Szóval visszamentünk a kocsihoz.Az ajándékot betettem a hátsó ülésre.Aztán beültünk,és a hotelba furikáztunk.A szobánkra visszaérve előkészítettem a ruhámat.Bementem a fürdőbe.Megcsináltam a hajamat.Kifésültem szépen az egészet.Az első tincseket fogtam és hátratűztem.A tincseim útját csillogó,ezüst gyöngyökkel raktam ki.Aztán lelakkoztam az egészet,garantáltan ne essen szét a koncert közepén.Szolíd sminket vittem fel.Egy kis spirál,halvány szemfesték,szemceruza.Sosem voltam az erős smink híve.Aztán bementem a hálóba,felvettem a ruhámat.Fehér,csillogó felső,fekete farmerral.Csabi kedvenc színe a fekete-fehér,imádok a kedvére tenni.Kifestettem a fekete lakkommal a körmömet.Stu eközben a fürdőben volt,a haját zselézte meg igazgatta.Spray-zett id,az illat átjött a szobába is.Feltettem az ékszereimet.Stu is elkészült.Készen álltunk az indulásra.El sem hiszem!
-Az ajéndékát nem hozod?-kérdezte Stu.
-Az jutott eszembe,majd ha szűkebb körben leszünk,akkor adom oda neki.
-Értem.
Végre elindultunk.Odaérve nagyon izgatott voltam már.Még 2 óra volt hátra a koncertig,de ott kellett lennünk a jó hely érdekében,És hát még milyen jó hely jutott nekünk!Első sor közepe.Felér egy operai páhollyal :D.Szép lassan kezdtek gyülekezni az emberek.Megkezdődött a tolongás.Még mindig nem csappant meg a rajongás iránta,azóta is tart ez a véget nem érő körforgás.Hihetetlen.A helyünkről szerencsére nem túrt ki minket senki,bár ezt nagy részben csakis Stu-nak köszönhetem,aki védelmezett engem.Nem hagyta volna semmi áron,hogy bajom essen.Egy kicsit várnunk kellett a koncert kezdetéig,de Csabiért megérte.Aztán örömmel láthattuk,hogy épségben megérkezett a helyszínre.A színfalak mögött felkészült,és már jött is.Feljött a színpadra.Jó kedve volt,mosolygott.Egy kémlelő pillantást vetett a közönségére.Az első sor embereire nézve megakadt rajtam a szeme.Felismert.Egymás szemébe néztünk,és csak egy szó vibrálása érződött közöttünk.Még mindig szeretlek!

/Csabi/
El sem merem hinni.Tényleg Ő az?Kétség sem fér hozzá.Valamiért őt kerestem a tömegben,és meg is találtam.Egy valóra vált álom.Itt áll előttem teljes életnagyságban,hozzám jött.Nehéz volt összeszednem magam,de meg kell nyitnom az estét.Életem egyik legcsodásabb estéjét.
-Sziasztok!Hogy érzitek magatokat?
-Jóóól.
-Hát eljött ez a nap is.Örülök,hogy itt lehetek,és mindnyájan együtt itt vagyunk.Köszönöm,hogy ennyien megtiszteltetek,és eljöttetek.Úgy jöttem ide,mint bármely fellépésemre eddig.Egy dolgot kivéve:titkon reméltem,rajtam kívül itt lesz az is,akire ennyire vártam.És képzeljétek:eljött.Itt van.Hadd mutassam be nektek az úgymond fogadott lányomat,Rebekát.-mutattam rá.-Fogadjátok őt sok szeretettel körünkben!Megengeditek,hogy pár szót személyesen hozzá is intézzek?Számomra fontos lenne.-kérdeztem a közönséget.
Bólogattak.
-Szóval csak annyit szeretnék neked mondani,-kezdtem-hogy ennyi idő után is ugyanúgy szeretlek.Köszönöm,hogy eljöttél,hogy itt vagy velem,velünk.Nekem ez sokat jelent.Szívem szerint már vártam,hogy eljöjj,és reméltem,nem feledkeztél meg rólam.Én sem felejtettelek el egy pillanatra sem,minden nap eszembe jutottál,és minden nap hiányoztál.Ez az este ma itt neked is szól.Nektek pedig köszönöm a lehetőséget,hogy elmondhattam,amit szerettem volna,és csendben hagytátok.-fordultam újra a közönséghez.

/Rebeka/
Látszik rajta,hogy meg van hatódva.A könnycsepp már ott csillog a szemében.Az én Apucim,Pótapucim.Nem fog sírni,visszatartja úgyis.
-Amint láthatjátok,ismertek már annyira,hogy lszrevegyétek,kicsit talán meghatódtam,de nem vészes.Csak örülök,hogy így szép számmal összegyűltünk,és mindenki itt van,akit szeretek.-nézett újra rám.-Bocsánat a kiselőadásomért,nem szaporítom tovább a szót.Bulizzunk egyet,és érezzük jól magunkat.
A hangulat isteni,pedig még csak most kezdjük.

Sok dalt énekelt.Amit kiemelnék,az a Királylány,jól tudjuk,kedvencem.

http://www.youtube.com/watch?v=vQJikqDTMc0
(Használjátok ki az alkalmat,bizalmas felvétel.Keresőben nem adja ki,csak linkről lehet megnézni,szóval ne hagyjátok ki!)

A Menedék éneklése közben pedig engem nézett,és végig fogta a kezemet.Egész dal alatt egymás szemébe néztünk és fogtuk egymás kezét.Csodás érzésekkel töltötte meg szívemet.Számomra ő az egyetlen és örök Menedék!Ez már mindig így lesz!Ez a dal sokat jelent nekem,többet mindennél.A rossz napokra emlékeztet,mikor csak ez tudott segíteni.Egy szenvedős,de ugyanakkor csupaszív dal.

Csodálatos volt az egész.Az utolsó szám után Csabi sokak bánatára bejelentette,hogy siet egy másik helyszínre,és sajnálja,de nem tud maradni.Így hát távozni kényszerült mindenki.Mire elhagytuk volna a helyszínt,utánunk futott Csabi menedzsere.
-Várj Rebeka!Egy percre,kérlek!-kiáltott utánam.
Megfordultam,meg voltam lepődve.
-Tessék!
Odajött hozzánk.
-Csabi küldött utánad.Azt mondta,keresselek fel,és mondjam meh,hogy holnap menjetek el hozzá,otthon lesz,és várni fog.Nagyon szeretné,ha végre szűkebb körben is beszélhetnétek.
-Rendben.Biztos ott leszek.Megmondhatod neki.
Ment is vissza,sietett.
-Stu,Csabi meghívott minket a házába holnapra!-fordítottam neki lelkesedve.
-De jó!Gondolom,akkor megyünk.
-Hát persze.Ugye eljössz velem?
-Persze.
Talán egész életemben nem voltam még ilyen boldog,mint most.Megszállt valami szerencse.Bárcsak sosem hagyna el!Most minden jól alakul.

Visszamentünk a szállodába.Fáradtak voltunk.Lefürödtünk,és mentünk is az ágyba.
-Égve maradt a villany.-jegyeztem meg.
-Jó,leojtom.-kelt ki az ágyból.
Odament a villanykapcsolóhoz,és leojtotta.Vak sötét lett.
-Na jó,most nem látok semmit...De totál semmit.
-Mit akarsz látni?
-Mondjuk az ágyamat,hogy lefeküdhessek.
Nevettem rajta,ahogy tapogatva botorkált.
-Ne nevess!Jaj lesz neked,ha megtalállak!
-Na ne mondd!-kacérkodtam vele.
Eltalált az ágyig.Befeküdt.Mellém csúszott,és csikizett.Késő este még vigadtunk.
Aztán adtunk egymásnak egy jóéjt puszit,és elaludtunk.

26.fejezet:Otthon,édes otthon (part2)

Most nem a fejezettel kezdem,hanem azzal,hogy Dóritól megkaptam a blog első díját.Megtiszteltetésnek tartom!Ezúton is Köszönöm!

                                       

Szabályok:

1. Köszönd meg

2. Másold le a szabályokat, hogy a te díjazottjaid is láthassák őket

3. Rakd ki a képet is a blogodra

4. Add tovább a díjat 5 embernek

5. Írj magadról / a történetről / a főszereplőről 5 dolgot /

Magamról:                            
1.Imádom a Forma-1-et,szívem szakadna meg,ha egyszer is ki kellene hagynom!
2.Kedvenc pilótám a szupertehetség Sebastian Vettel és kedvenc csapatom a "Boys",az az a Red Bull,Seb szupercsapata!
3.Az előző 2 pont hallatán mindig furán néznek rám,de aztán megszokják (vagy nem xD)
4.Szeretek mindig mindent tudni,amit csak tudhatok,így van ez a csapat és Seb terén is!
5.Imádom a blogomat!

A történetről:
1.Lehet,hogy furán hangzik,de ezt a történetet elsősorban Seb,majd a blogíró barátnőim ihlették.
2.Egyik célja az,hogy megismertessem veletek,hogy nem csak a leghíresebb emberek lehetnek a legfontosabbak,és nem csak egy pilótába lehetünk halálosan szerelmesek,és hogy lehet,hogy egy egyszerű csaj pont egy egyszerű srácra vágyik,legyen ő egy csapat szerelője akár.
3.Ez a történet számomra fontos,szerves alkotóeleme az életemnek.Imádom írni az új részeket.
4.Vastag Csabi nem véletlenül kap benne szerepet.Ő az én Menedékem a valóságban is,a legnagyobb kedvencem,és tényleg úgy tudom őt szeretni,ahogy senki mást.Amióta csak ismerem,szeretem,és világéletemben kiálltam mellette,sosem lennék képes elfordulni tőle,történjék bármi is!
5.A történetnek rengeteg a valóságos alapja,nemis gondolnátok szerintem.Amire ti is rájöhettek,azok a szabadedzés,időmérő és verseny eredményei.Azokhoz mindig ragaszkodom.Ez csak természetes.Ezenkívül mintha csak a saját életemről szólna az egész.Tényleg szeretem a forró fürdőt,megnyugtat.Nem iszom gyakran energiaitalt,ha iszom,csakis RB-t.Tavaly egész évben csak 4-szer ittam.Imádom a fagyit is.Szeretem a parkokat is,a természet magával ragad mindig.A kedvenc édességem a valóságban is a Raffaello,virág terén pedig a vörösrózsa vesz le a lábamról.De ha mindet fel kellene sorolnom,estig itt olvasgathatnátok,úgyhogy elég ennyi ízelítőnek.


A főszereplőről:
1.Rebeka egy tökéletes testalkatú,kedves lány,aki világéletében irigylésre méltó volt már csak hosszú szőke,göndör hajkoronája miatt is.
2.Nagyon vágyik a szeretetre,a gondoskodásra,a megértésre.Lételeme,ha szerethet valakit.Ha valakit komolyabban megszeret,képes érte a végtelenségig ragaszkodni.De ez még csak a szeretet volt.Szerelem terén sem lehet őt elhanyagolni.A bensőséges,szerelemmel ér érzelmekkel teli kacsolat híve.
3.A legfontosabb ember számára az életben a pótapukájának tekintett Csabi,akiért az életét is gondolkodás nélkül odaadná.
4.Sosem képes feladni.Ha már minden elveszettnek látszik, ő még mindig tovább küzd,ezzel is megmutatva,soha semmihez sincs elég késő.
5.Fontos neki,hogy boldoggá tegye szeretteit,és teljesítse a vele szemben levő elvárásokat.

5 ember, akinek tovább adnom a díjat:
1. Dóri                            http://www.kuzdjazalmodert.blogspot.com/
2.Melinda                       http://jegbezartszerelem.blogspot.com/
3.Nem tudom ki írja :S  http://szaguldoszerelem.blogspot.com/
4.Rékuc                          http://meseszerualmok.blogspot.com/
5.Melinda (másik története) http://aszerelemjegesutjan.blogspot.com/

______________________________________________________


Körülbelül 10-kor keltünk mindketten.Ma nem sietünk sehová sem,ráérünk még egy kicsit az ágyban lustálkodni.Megkaptam a Jó reggelt puszimat is.
-Éhes vagyok!-szólt.
-Akkor hozatok reggelit,jó?
-Tökéletes.
Kiszálltam az ágyból,és a telefonhoz lépve felhozattam a kajánkat.A szállítási idő alatt felkaptam magamra a ruhámat.Aztán hallottam is a kopogást,és a megerősítést a vendég kilétéről.
-Szobapincééér!-kopogott.
-Hozza csak be!-nyitottam kedvesen ajtót.
Betolta a gurulós asztalon a reggelinket.Egy feszes farmer volt rajtam,dekoltált felsővel.A táskám a kanapén hevert kinyitva.Lehajoltam,hogy elővegyem a pénztárcámat.Előkerestem.
-Tessék!-nyújtottam át a pincérnek a borravalóját.
-Köszönöm.Jó étvágyat!Viszlát!-távozott.
-Viszlát!
A hálószobába mentem.Az ajtaja nyitva állt,ahogy hagytam.Az ágyból rá lehetett látni az ajtó és a kanapé részre.
-Gyere,megjött a reggeli!-szóltam Stu-nak.
-Az a pasi a seggedet bámulta.-szólt vissza,nem is arra reagálva,amit mondtam.
-Tessék?-azt hittem,rosszul hallottam.
-A seggedet bámulta.
-Ugyan már!Honnan veszed?-próbáltam lebeszélni meggyőződéséről.
-Hát csak láttam.Innen teljesen odalátni.
Kiszállt az ágyból.Elé léptem,megfogtam a kezét,és a seggemre helyeztem.
-Csak te bámulhatod,jó?-súgtam a fülébe.
-Nagyon jó.-adott egy puszit a nyakamra.
-Felejtsük el ezt az egészet.
-Rendben.
Lépett el mellőlem,és a seggemre csapott,ahogy elment mellettem.A kajához lépett.Minden férfi a gyomrára hallgat mindig :D
-Eszel velem?-kérdezte.
-Aha.
Leültünk és megreggeliztünk.Aztán levitettem a tányérjainkat a pincérrel.
-Bemegyünk egy kicsit a városba?-adtam ötletet az egész napi programunkhoz.
-Mehetünk,csak előbb felöltözök
-Oké.
Ment is a szobába.Választott magának ruhát,amit felvett.
-Indulhatunk!-szólt.
Magamhoz vettem a táskámat és a kocsikulcsot.Felvettük a cipőt és a kabátot,majd lifttel a földszintre mentünk.A recepción hagytuk a szobánk kulcsát.A hallon keresztül kimentünk a szállodából a parkolóba,ahol az Infinitink állt.Én vezettem,ismervén a környéket.A belvárosba mentünk.Leparkoltam az egyik parkolóban,aztán sétálva mentünk tovább.Rengeteg butik és üzlet van errefelé.Ha valaki igencsak vásárlásmániás,itt hamar földönfutóvá válhat.Az utcán sétálva sok ismerős arc jött velünk szembe.Egynéhányuk arcán látszódott a meglepődés,felismertek.Talán maguk sem gondolták volna,hogy tényleg engem látnak.Bementünk körülnézni néhány üzletbe,sok minden meg is tetszett,de csak egypár ruhadarabot vettünk magunknak.Egy belvárosi étteremben ebédeltünk.Szinte az egész napunk ráment a "városnézésre".Már kezdett sötétedni,mikor visszamentük az autóhoz.Újra a szállodához vezettem,és a parkolóban hagytuk a kocsit.Bementünk a hotelba,elkértük a kulcsunkat.Csak annyi időre mentünk fel a szobába,hogy letettük a vásárolt holminkat,máris éhes hasunk a szálloda éttermébe vezényelt minket.Lementünk,és helyet foglaltunk.
Az asztalon ki voltak rakva az étlapok.Csodás volt a választék.A pincér lépett mellénk.
-Mit parancsolnak?
-Én egy tányér tyúkhúslevest szeretnék.-szólt nekem Stu,nem volt biztos benne,hogy megérti őt a pincér.
-Akkor neki egy tányér tyúkhúsleves,nekem pedig sülthús rizzsel és zöldségsalátával.
-Rendben.-vette fel a rendelést,aztán eltűnt.

/Stu/
Egy kicsit nyomasztó,hogy itt senki sem ért meg engem.Csak Rebekához beszélhetek.De ha ő így boldog,ám legyen.Ennyit igazán megérdemel.Úgy érzem,ez egy különleges időszak,mikor ilyen boldog és élettel teli.És ha ő jól érzi magát,és boldog,abban nem szeretném akadályozni.
Meghozták a kajánkat.Elfogyasztottuk,aztán visszamentünk a szobánkra.
-Megfürdesz velem?-simultam hozzá.
-Tudod,hogy igen.
-Akkor megyek és készítek fürdővizet.-vállaltam magamra.

/Rebeka/
Eltűnt a fürdőben,majd nem sokkal ezután én is követtem őt.Mire bementem,a víz már ki volt engedve és elő volt készítve.
-Így jó lesz?-kérdezte.
-Tökéletes.
Jó meleg fürdő sok-sok habbal.

A fürdőzés után a szobánkban levő nagy ágyból élvezhettük a plazma TV-nk műsorát.Kettőnk társaságában nagy volt csend,csak a TV hangja hallatszott.Ekkor Stu szólalt meg először.
-De szivem ugye nem haragszol a reggeli kis hülyeségért.
-Miért is?
-A pincéresért...
-Persze, hogy nem.
-Mert nem úgy értettem.-bújt hozzám.
-Én már el is felejtettem.
Egy puszit kapott tőlem.Épp egy film ment a TV-ben,melynek végeztével lekapcsoltuk  a készüléket,és álomra hajtottuk a fejünket.

25.fejezet:Otthon,édes otthon

..........
Köszönöm Dóri az előző fejezetekhez írt kommentjeidet,jól esik mindig olvasgatni és sokat segít a továbbiakban is.A kövi Csabis részek nagy kedvenceim lettek, amikor megíródtak,remélem a ti tetszéseteket is elnyeri majd.
..........

Másnap reggel csupa jókedvvel és mosollyal az arcomon ébredtem.Már előre be voltam zsongva.Stu még aludt.A mai napon első tettem az volt,hogy odabújtam hozzá,és megpusziltam.Erre fel is ébredt.
-De jó ébresztő!A legjobb,amit kaphatok!Jó reggelt,édesem!-ébredezett.
-Neked is jó reggelt,szivem!
Kikeltünk az ágyból.Az öltözködés és a közös reggeli után ismét  a hálóba vezetett utunk.A bőröndök már előző este óta árválkodtak üresen előkészítve.Itt volt az ideje,hogy bepakoljunk.Kiszedtük a ruháinkat a szekrényeinkből.Szépen összehajtogattam mindet,és rendben beraktam a bőröndökbe.Ha Stu-n múlott volna,fogadni mernék,hogy egy egyszerű dobással az összes ruháját begyűrte volna.Ezt nem hagyhattam annyiban.Mire odaérnénk,a ruhái inkább hasonlítanának felmosórongyra.Összeszedtem a személyes dolgainkat is,mint például a fésű,a hajzseléje,a sminkcuccaim,ékszereim stb.Ezek egy külön táskába kerültek.A cuccainkat a folyosóra készítettük.Még utoljára átfutottam mindenen,úgy tűnt,semmi fontosat vagy kellőt nem hagyunk itthon.Már vettük is a cipőnket és kabátunkat.
-Még van időnk a gép indulásáig.-nézett órájára.-Ebédelünk valahol?
-Mehetünk.
Kivittük a bőröndöket a kocsi hátuljába.Stu vezetett.Közös döntés alapján a kedvenc éttermünkbe mentünk a belvárosba.Ott kiszálltunk,és besétáltunk az étterembe.Helyet foglaltunk a szokásos helyünkön.Új pincérnőt is vettek fel,vettem tudomásul,mikor jött felvenni a rendelésünket.Mondjak valamit?Nem tetszik.Első ránézésre egy pasifaló riherongynak tűnik,már elnézést a kifejezésért.Dús keblek,rövid szoknya,feszes popsi,dekoltál felső,műhaj.Chhh....
-Mit hozhatok?-nyájaskodott.
-Nekem sült kacsahús lesz krumpli és zöldségkörettel.-válaszolt Stu.
-Nekem is.
Úgy látszott,a pincérnő inkább volt kíváncsi Stu-ra,mint rám.Már majdnem háttal állt nekem,úgy beszélt hozzá.
-Valami italt hozhatok hozzá?
-Nekem Coca Cola lesz.
-Nekem pedig egy csésze Capuccino.-mondtam egy kicsit kedvetlen hangon.
Aztán végre lelépett.Még egy percig nem bírtam volna,hogy ne szóljak be neki.Stu meg csak nézte őt,mint aki életében nem látott még nőt.
-Ha bámulni akarod,várd meg legalább,míg lelépek.-szóltam oda csípősen.
-Eszedbe se jusson ilyen.Ha arra akarsz kilyukadni,mielőtt megkérdeznéd,nem tetszik.Te vagy a szerelmem,és felesleges tovább ragozni.-magyarázkodott.
A kezem az asztalon pihent,rátette az övét,és megsimogatta.Aztán már rendben is volt minden.Megebédeltünk.Rendeztük a számlát,majd újra autóba pattantunk.Ezúttal végleges úticélunk a reptér volt.A reptér parkolójában hagytuk a kocsit,és bőröndjeinkkel a váróterembe mentünk,ahol megpihenhettünk kicsit.
-A Budapestre tartó járat utasait felszólítjuk a felszállásra!-hallhattuk.
Hát mennünk kellett.Leadtuk a csomagjainkat.A gépen helyet foglaltunk,és becsatoltuk öveinket.Én ültem az ablak mellett.Általában szeretek ott ülni.Az ellenőrzések után a gép fel is szállt.Számomra repülőn utazni mindig különleges,főleg ha az ember az első osztály utasaihoz tartozhat.Szó szerint a fellegekben járva mindig egy kicsit megtisztulnak a gondolataim,jobban átlátom a helyzeteket.Jenleg persze Csabi foglalkoztat.Mi lesz az első reakciója,ha meglát?Örülni fog,vagy sem?Még mindig szeret?Vagy talán már el is felejtett?De miért tette volna?Nem tudom.Én még mindig ugyanúgy szeretem,ez az egyetlen biztos dolog,amit most tudok.A másik probléma,hogy Stu-val hogy jönnek majd ki.Lehet,hogy ez újabb fejtörést okoz majd.De Csabi egy végtelen aranyos,arany szívű ember.És mindkettőjüket szeretem.Igaz egyikük szerelem,míg a másikuk szeretet,de a lényeg a lényeg,hogy szeretem őket.Én bízom abban,hogy minden jól sül majd el.
Stu megérintette a  kezemet,mire nagy gondolkodásomból a valóságba visszajőve megrezzentem.
-Megijesztettél.-szólt első reakcióm.
-Bocs,nem akartam.
-Semmi baj,csak kicsit elgondolkodtam.

Mindketten átaludtuk az utazás egy részét,és mire felébredtünk,már csak fél órán múlott a megérkezésünk,ami meglehetősen hamar el is telt.Észre sem vettük,és azon kaptuk magunkat,hogy a gépünk biztonságosan landol a Budapesti Liszt Ferenc Repülőtéren.Ahogy leszálltunk,megcsapott az otthon illata.Magyar feliratok,magyar emberek,ismerős arcok mindenütt.A felismerés:Itthon vagyok!Megkaptuk a csomagjainkat,és mentünk is autót bérelni magunknak.Elsőre még furcsa volt visszaszokni a hazai közegbe.Megütötták a fülemet a tömeg morajából kihallatszó anyanyelvi szavak.A bérelt autók szalonjába mentünk.Csodás választék tárult elénk,de nekem csak egy autó látszott ki a tömegből.
-Nézd Stu,egy fehér Infiniti.Légysziiii!!!-kérleltem.
-Jó,rendben.Akkor válasszuk azt.
Persze a beszéd rám hárult az ott dolgozókkal,révén,hogy Stu nem beszéli a nyelvünket.Végül aztán meg is kaptuk a kocsit.És mivelhogy a kedvesem a környéket sem ismeri,én vezettem a hotelig is.Leparkoltam a hotel parkolójában.Felnyitottam az autó hátulját,ahol a bőröndöket szállítottuk.
-Hagyd csak!Majd én hozom.-ajánlotta fel,hogy becipeli a csomagokat.
-Köszi.
Bezártam az autót.A szállodában recepcióhoz mentünk,és vettünk ki egy szobát,ahova lifttel mentünk fel.Kinyitottam a szobaajtót,és Stu megkönnyebbülten szabadult meg a pakkjaink terhétől.Már este volt,el is fáradtunk az egész napi dolgaink során.
-Megyünk fürdeni?-ajánlotta fel.
-Persze.Végre egy forró fürdő!-lelkesedtem.
Bementünk a fürdőszobába.Engedtem jó meleg vizet,sok habbal.Megfürödtünk,aztán a franciaágyunkban pihengéltünk.Mellette feküdtem az ágyon,és élveztem gondoskosó simogatását.Viszonzásképpen egy puszit nyomtam arcára.
-Kérek még!-követelőzött.
-Telhetetlen :D
Az arca szélétől csókjaimmal haladtam az ajkáig,aztán szerelmes csókban forrtunk össze.
-Édes vagy!-jegyezte meg utána,amin elmosolyodtam.
A kis esti romantikánk is ki volt pipálva,már csak az alvás hiányzott.